Víznyerő – Ausztriai önkéntes munka

Mint mindenhol a világon, Ausztriában is értékes a víz. A Gomde nagy ház. A nyári fesztiválon több száz ember vesz részt és akkor bizony nagy mennyiségben fogy a víz, bármennyire is próbálják tudatosítani a vendégekben a takarékosságot. A sok embernek innia, ennie, tisztálkodnia kell – a két évvel ezelőtti fesztiválon konkrétan elfogyott a víz. Már ideérkezésünkkor feltűnt egy fehér cső, ami a kerti tóból egy acélfedél alá futott. A tóba pedig a fölé magasodó szoborból érkezik a víz. Azt gondoltam van egy jó kis forrásuk. Később, Alexet a gondnok-karbantartó-kivitelezőt kérdezgetve tudtuk meg, hogy a hegyről érkezik a víz, de nem forrásból. Később, már a kivitelezés alatt derült ki, hogy tulajdonképpen a felszínalatti vizeket gyűjtik össze és csorgatják le a tóhoz. A vízhiány után határozták el, hogy bővítik a víznyerő kapacitását. A 7-8 éve lerakott csövek néhol már tönkrementek, akadozott a vízellátás, ezért is fordulhatott elő a vízhiány. Ideérkezésünk után néhány héttel elindult a projekt.

Elsőként pálcás embert hívtak a vízerek megkereséséhez, a gyűjtőhelyek meghatározásához. Majd Hansi az exkavátorral kiásott 5 lyukat, 2,5-3 méter átmérőjűeket, 2-2,5 méter mélyeket. Innen vettem részt én is a munkákban. A lyukakat kibéleltük vízáteresztő paplannal. Majd érkezett 18 tonna kavics (olyan kulékavics féle), ez szépen belekerült az öt lyukba. 30-40 cm kavics beszórása után lehelyeztünk egy kilyuggatott-bevagdosott 100-as PVC csövet – ez hivatott kivezetni a kavicságyban összegyűlő vizet – majd jött a többi sóder.

viz1 viz2

A paplant ráhajtogattuk a halom tetejére és jó erős műanyagfóliával letakartuk a kupacot. Ez utóbbi célja, hogy az esővíz közvetlenül ne juthasson – a megbolygatott földön keresztül – a kavicságyba. A talaj itt, az Elő-Alpokban,  700 akárhány méteren a következőképpen alakul:

  • 30-50 cm humusz, jó fekete, fenyőerdő talaj
  • 50 – 250 cm agyag (sárgás-zöldes-kékes)
  • üledékes kőzet

Az 5 kivezetést, 63-as, jó vastag falú KPE csövekkel összehoztuk egy gerincbe és egy 100 literes kis tartályba vezettük (ekkor már elfogyott 150 méternyi cső). Innen a további 40-45 méterrel lejjebb egy 10m3-es tartályba kerül a víz, ahonnan már a 400 méterre lévő házba vezetjük. Egyenlőre a wc-ket és a zuhanyzókat fogja ellátni a „forrás”, később tervezik egy tisztítómű beépítését, ami után biztonsággal fogyasztható is lesz (én megkóstoltam, még fenn a hegyoldalban, és sem mellékízét, sem utóhatását nem tapasztaltam).

 

A munkák a hegyoldalban zajlottak, kb. 30-35 fokos lejtőn. A talaj nedves, mindenhol víz folydogált, a lezáratlan csővégekből, vagy egyszerűen a hegyről érkezett apró erekben. Ebben tapicskoltunk. Ahol a gép kitaposta és felázott a talaj, ott bizony térdig süllyedtünk. Az árkok csúszósak, hiszen itt már nedves agyagon lépkedünk. Nem egyszerű itt a géppel sem dolgozni, közlekedni. A gépkezelő Hansi, sok-sok évnyi tapasztalattal. Ügyesen és gyakorlottan temeti vissza az árkokat. Igyekszik a humuszt felülre rakni, és ahogy beszélgettünk erről, ez elvárás is a tulaj részéről. Ó, igen! A történethez tartozik, hogy a terület, ahol ástunk, nem a Gomde tulajdona. Ám a kinyerhető víz igen! A birtok eredeti tulajdonosa az eladáskor ügyelt arra, hogy ez a jog megmaradjon. A projektet sürgette a tény: a terület újratelepítés előtt áll. A frissen ültetett részt 15 évig nem lehet bolygatni. Szóval csúsztunk-másztunk, de csináltuk, jókedvvel. Mindig volt valami nevetés, márcsak az esések-kelések okán is. Három osztrák, egy brazil, egy magyar és egy japán:

  • Alex a bécsi maszek, mindenes, aki igazgatóként is irányította már a Gomde-t,
  • Hansi a szomszédos gazda, és Alex jóbarátja is,
  • Gabs a tíz éve itt önkénteskedő és a buddhizmust gyakorló, mindig vidám fickó,
  • Douglas a programozó matematikus, fél éve van itt önkéntesként
  • Csabi a magyar technikus,
  • Takeuchi TB290 a japán markoló.

Ennyien építjük a vízvezetéket, ami jelenleg percenként 13 litert tud szolgáltatni a nagy ház ellátására. Nem tűnik soknak? Ez egy óra alatt 780, egy nap alatt pedig 18720 liter, azaz több mint 18m3. Az azért nem rossz!

viz7

Miközben ezt a jegyzetet írom, leesett a hó. Ettől függetlenül a projekt halad, attól függően, ahogy Hansi, a gépmester ráér. Mennek a fiúk (már csak hárman) fektetik a vékony csövet a házig, hamarosan végeznek. Engem kicsit pihentetnek, nem érzem magam jól. Bízom, benne, hogy nem a csípés az oka 🙂

by Csabi

Képek a cikkhez

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: