Gomde 1. – Ausztriai önkéntes munka

gom szoba

2017.10.04. Ervin köszöntött minket, körbevezetett a házban és megmutatta a szobánkat. Inkább egy kisebb apartman volt, mint szoba. Galériával és saját fürdőszobával együtt körülbelül 50 nm-t kaptunk.

Teljes labirintusnak tűnt az egész épület, de vezetőnk biztosított róla, hogy pár nap alatt kiismerjük majd magunkat. Egyenlőre csak arra próbáltam fókuszálni, hogy a szobánkba visszataláljak.
Még volt egy óránk a vacsoráig, addig felhordtuk a cuccaink nagy részét és kicsit kifújtuk magunkat. Vacsora minden nap 18 órakor kezdődött, amit egy gong jelzett. Amikor ezt meghallottuk lementünk az étkezőbe. Ez egy óriási helyiség, sok asztallal, ülőgarnitúrás nappali résszel és üveges terasz ajtó nyílik a kertre. Ott szintén nagy kiülő található és csodálatos naplementéket néztünk onnan végig.

étkező02étkező01

Nagyon választékos vacsorát láttunk. Kb 10 ember gyűlt össze, bátortalanul bemutatkoztunk, próbáltunk mindenkinek köszönni. A gyerekek a szégyenlős arcukat vették elő. Nem igazán voltunk éhesek. Csak pár falatot ettünk és elvonultunk. Már semmi másra nem vágytam csak egy alapos fürdésre, hajmosásra és hogy a gyerekeket is lecsutakolhassam (ekkor már 4. napja nem tudtunk megfürdeni). Egy kis meleg víz csodákra képes. Elrendeztük nagyjából a ruháinkat és az ágyakat. Nem akartunk nagyon kipakolni, hiszen csak 10 napot szándékoztunk itt eltölteni. Egy csomó dolgot lent hagytunk a kocsiban és a lakókocsiban. Ismét éreztem, hogy túl sok cuccot hoztunk magunkkal.

Szép lassan megismertük a házat és az embereket. Csabit rögtön bedobták a mély vízbe, mert a második nap egy 80 cm-es kőfalat kellett átfúrnia egy szellőzőnek. Rám a konyha takarítását bízták. Csabesz folyamatosan az apja mellett sürgött, fúrt-faragott, csiszolt, csavarozott. Alig lehetett elrángatni az étkezéseknél és aludni sem akart ebéd után, hogy folytathassa megkezdett munkáját. Luca rajzolgatott lent az étkezőben, vagy amikor megunta felment játszani a szobába, de rengeteg időt töltöttek kint is, hiszen még gyönyörűen sütött a nap és meleg volt szinte minden nap. Botond a házat fedezte fel és segített az üzlet padlójának lerakásában Ervinnek.

üzlet02üzlet01

Ekkor még nem nagyon használta az angol nyelvet. Ervin nagyon sokat segített nekünk. Rengeteget mesélt a ház „működéséről” ezzel megkönnyítve a dolgunkat, értette a kicsiket így ha mi nem voltunk a közelben ő tolmácsolt vagy segített nekik, ha kellett. Botond számára pedig csatornává vált, rajta keresztül megnyílt a világ a többiek felé. Barátokká váltak és a kicsik is rajongtak érte. Botondnak egy bő hét kellett, hogy az angol tudása, amit még Londonban szedett fel (ott született és kezdett iskolát) visszatérjen. Elképedve néztem, ahogy magabiztosan és folyékonyan beszélget és viccelődik mindenkivel. Bíztam benne, hogy nem veszett el teljesen ez a nyelv, de erre én sem számítottam.

Már 5 napja lehettünk itt, amikor arra döbbentem rá, hogy szinte az első perctől kezdve a gyerekek nincsenek a sarkamban. Nem szólongatnak egyfolytában, nem kérnek valamit 10 percenként, nem kell velük igazából foglalkozni. Ez egy teljesen új és ismeretlen helyzet volt számomra. Néha egész nap alig láttuk színüket. Étkezéseknél kellett begyűjteni őket, aztán amíg ők aludtak addig én is pihentem általában, este pedig a fürdetés és meseolvasás maradt a mi időnk. Nagyon felszabadító érzés volt, hiszen 4 éve igazából a gyerekekről szólt az életem. Ilyen lehet közösségben élni?
Változatos feladatokat kaptunk és majdnem mindig tudtunk választani, valami kedvünkre valót. Nem éreztem munkavégzésnek az egészet. Néha azt éreztem, mintha vendégségbe lennénk és besegítenénk a háziaknak. Csabi különböző szerelési, építési munkákban vett részt, én sokat segítettem a konyhán, néha a kertben is és kisebb takarításokat végeztem a ház különböző részein.
Kedves szomszédunktól kaptunk az utazás előtt egy üveg pálinkát, amit meg akartunk osztani a többiekkel is, hogy egy kis hazait kóstoljanak. A pálinka-estnek köszönhetően még jobban összekovácsolódott a csapat. A kávézóban, ami bárként és diszkóként üzemelt este, fantasztikus bulik és beszélgetések zajlottak. Botond születésnapját is itt ünnepeltük, amire készítettek neki egy tortát is. A búcsú esteket – amikor valamelyik workawayes elköszönt a háztól- is itt tartottuk. Ahogy Thiery, a svájci láma mondta, kevés Buddhista központ van, ahol hideg sör és profi diszkófelszerelés van a bárban. Ez minket is meglepett.


Közeledett az indulás napja és egyre kevésbé éreztük, hogy mennünk kell, de már vártak minket Franciaországban, amit nem akartunk lemondani az utolsó pillanatban. Beszéltünk velük, hogy pár nappal később érkeznénk és csak 10 napot maradnánk. Gomde vezetőségével megbeszéltük, hogy Franciaország után visszajönnénk és maradnánk december közepéig ha van rá mód. Nagyon örültek neki, sőt finoman próbáltak lebeszélni a francia útról is. Biztosítottak róla, hogy bármeddig maradhatunk és visszavárnak. Lemondtuk a többi helyünket Spanyolországban és Portugáliában és eldöntöttük, hogy december közepén hazajövünk, hogy az ünnepeket itthon töltsük.

Fantasztikus embereket vonzott magához ez a ház, akiktől nehezen vettünk búcsút. Talán éreztük, hogy mire visszajövünk sokminden megváltozik.

by Hella

Képek a cikkhez

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: