Fraize – Franciaország

2017.10.15. Sikerült még 16 óra előtt megérkeznünk Estellékhez. Éppen a barátaiktól köszöntek el, akik pár napot náluk töltöttek. Gyorsan bemutatkoztunk és váltottunk pár szót. Először mindenki zavarban volt, felnőttek és gyerekek egyaránt. A háziasszony megmutatta, hol lesz a szállásunk, majd elkezdtünk becuccolni. A férj, Christophe még nem ért haza munkából, de mire kipakoltunk ő is megérkezett. Gyorsan asztalt és székeket hoztak ki, ital került a poharakba. A gyerekek hamar birtokba vették a területet, homokoztak, bicóztak és az óriás trambulint is kipróbálták. Nehezen indult a társalgás, de egy óra után már úgy éreztük, mintha ezer éve ismernénk egymást. Christophe nagyon nyitott és barátságos, élmény volt vele beszélgetni. Estelle nem igazán tudott résztvenni a társalgásban, mert a 18 hónapos Raphael teljes figyelmet követelt magának és az 5 éves Simon is gyakran közbeszólt. Hamar megtudtuk, hogy évekig utaztak ők is még a gyerekek előtt és biciklivel bejárták a világot. Nagyon egzotikus helyekre is eljutottak és elmeséltek pár érdekes élményüket. Az utazás teljesen megváltoztatta a gondolkodásukat, őket és ahogy Christophe mondta, akkora élményt kaptak, hogy még most is abból merítkeznek. Ide januárban költöztek Strausbourgból  – a házhoz 5 hektár tartozott, aminek nagyrészét erdő borította – hogy természetközelibb életet tudjanak élni. Estelle már előre megfőzte a vacsorát, csak a terítés volt hátra. A spanyol pár is megérkezett, akik szintén önkéntesek voltak és a szállásunkat velük osztottuk meg az elkövetkező napokban. Ismét éreztük, hogy vártak minket, tisztelettel, szeretettel fogadtak és tényleg kíváncsiak voltak ránk.

Sajnos Christophe társaságát nem sokáig élvezhettük, mert több órányira dolgozott, ezért csak 3 naponta jött haza plusz egy tanfolyam is közbejött, így csak két estét sikerült együtt tölteni vele.

fraize18

Gyönyörű volt a táj, a naplemente pedig még csodálatosabbá tette a képet, vörösre festve az ég alját, szinte izzottak a hegyek a távolban. Az idővel is nagyon szerencsénk volt. Még napokig pólóban és papucsban mászkáltunk.

 

fraize08Az eredeti ház kőből épült, 80 cm-es falakkal. Ehhez később hozzáépítettek egy különbejáratú részt, itt laktunk mi a következő napokban. A felső szinten egy ajtó kötötte össze a két épületet. A nagyházban nem működött a fürdőszoba, csak a wc, így a mi felünkön lévő fürdőszobát használtuk mindannyian. Kicsit izgultam az elején, hogy 10 ember hogyan fog megosztozni rajta, de pár nap alatt beállt egy ritmus és senkinek nem kellett pár percnél többet várnia.

Csabi az új fürdőszoba befejezését kapta feladatául, de hamar kiderült, hogy nem befejezni, hanem inkább elkezdeni kell. Nagyon látványos eredményt sikerült ebben a pár napban elérnie és Estelle igazán hálás volt érte. Én az első pár napban a területet tisztítottam meg a faágaktól és kupacokba hordtam őket. Később a főzést és takarítást bízta rám Estelle, valamint Csabinak segítettem a fürdőszoba építésben. 2-3 óránál egyik nap sem dolgoztam többet és azt sem igazán éreztem munkának. Csabi jóval több időt töltött a fürdőszobával, de saját elhatározásából. Estelle többször már szinte „elkergette”, hogy menjen pihenni és ne dolgozzon annyit. Az első szombatunkon „megtiltotta” hogy dolgozzunk bármit, pedig az előző nap szinte semmit nem csináltunk, mert elvitt minket a helyi piacra délelőtt, utána pedig Csabival elmentek beszerezni a hiányzó dolgokat a vizesblokkhoz.

Egy pillanatig sem éreztük, hogy olcsó munkaerők vagyunk, inkább barátok, akik besegítenek a háziaknak. Estelle folyton gondoskodott arról, hogy mindenünk meglegyen és otthon érezzük magunkat. Egyszerű ételeket ettünk, de sose maradtunk éhesek és majdnem minden, ami az asztalra került, bio alapanyagból készült, amit a háziasszony helyi termelőktől szerzett be. A francia kenyérnek pedig nem tudtunk ellenállni. Minden étkezéshez volt friss, ropogós bagett.

fraize10

Fraizeben töltött pár napban nagyon sok helyre eljutottunk. Kirándultunk a környéken a családdal is,  ahova Christophe szülei is elkísértek minket, valamint csak magunkban is.

 

Estelle elvitt minket és a spanyol párt a Vogézek hegységbe, a Lac Blanc tóhoz. Bár a tavat csak a hegytetőről láttuk, pazar kilátás fogadott. Láttuk az elzászi részt, ami az első világháború alatt többször gazdát cserélt. Nekünk csak egy történelmi adat, de az ott élőknek nagyon nehéz időszak volt mind a német, mind a francia oldalon. A mai napig mind a két nemzet a magáénak tartja Elzásznak ezt a részét. lacBlanc13 lacBlanc10lacBlanc05 lacBlanc07

Egyik nap az egész ház népével Orschwillerbe mentünk, a Haut-Koenigsbourg kastélyba, ahol az iskolai szünetnek köszönhetően egész héten korabeli jelmezben zajlott a tárlatvezetés. Sajnos  franciául tartották, így nem sokat értettünk de még így is érdekes volt és Estelle próbált néha fordítani. Háziasszonyunk, még otthon, az összes gyereknek szedett össze jelmezeket és kardokat. Megismerkedtünk egy másik otthontanulós családdal, akikkel rendszeresen összejárnak a hostjaink, hiszen ők is otthon oktatják gyermekeiket. A vár tetejéről kinézve olyan volt, mintha a felhők fölött lennénk, pedig csak köd volt lent a völgyben.

család  kast11

kast13  castle01

pik02A kastélylátogatás után egy kisvárosba     mentünk és egy „titkos kertben” piknikeztünk. Teljesen eldugott park volt, tele gyümölcsfákkal. Hajdan a templomé volt de a városnak adományozták, Estelle is alig találta meg. Volt egy játszótere ami ugyan elég elhanyagolt állapotban volt, de ez a gyerekeket nem nagyon zavarta.

Ellátogattunk Gerarmderbe is, egy Fraizhez közeli kisvárosba. A tóparton sétáltunk egyet és sok időt töltöttünk a jó kis játszótéren.

ger01  ger02

ger04Hostunk ajánlott itt egy éttermet, ami nagyon családbarát és elég jó áraik is vannak. Miután eleredt az eső be is tértünk ide. Tényleg nagyon gyerekbarátnak bizonyult. Külön játszósarok volt színezőkkel, kirakókkal, autókkal. Csabesz szinte rögtön kiborította az italát de gyorsan kicserélték a terítőt és hoztak egy másik pohár vizet. Nemlétező francia tudásunk és a pincér hiányos angoltudása miatt, Csabinak egy óriás adag kagyló került a tányérjára. Hősiesen elfogyasztotta, bár valami egészen másra számított.

Kaysersberg kb 30 kilométerre fekszik Fraizetől, ahova egy délután látogattunk el. A település mindössze 2700 főt számlál, de hatalmas forgalma van a turizmusnak köszönhetően. Elzász tartomány egyik legbájosabb városa.

kays14 kays06kays10 kays3148 éven keresztül Németországhoz tartozott és csak az első világháború után csatolták vissza Franciaországhoz. Nagyon sok épület, híd, templom még a 15-16. században épült. A kayserbergi kastélyt még a 13. században emelték, romjai messziről is látszódnak egy része fel lett újítva és kilátóként üzemel. Gyönyörű kilátás tárult elénk a tetejéről és mindenfelé végtelen szőlőmezőket láttunk.

kays21 kays22Állítólag Magyarországról hoztak ide szőlőtőkéket még a 16. században. Nagyon híres borvidék ez és sok helyen tokai bort termelnek. A kastély felé sétálva egyszer csak vaddisznó csorda csörtetett el mellettünk az erdőben. Mire feleszméltem és a fényképezőt előkaptam, már el is tűntek. A nyilvános wc a községháza épületében volt. Virágos belső udvarral. A kép szerintem magáért beszél. kays27

10 napot terveztünk Fraizeben tölteni  mert háziasszonyunk az anyukájához készült a hétvégére. Még csak 4-5 napja voltunk náluk, amikor mondta,  ha maradunk a hétvégére akkor ő sem megy el és igazából addig vagyunk náluk, amíg csak akarunk. Sőt ha gondoljuk berendezkedhetünk a vendégházba hosszabb időre. Szeretnének egy konyhát is beépíteni az alsó szintre és ha kész az új fürdőszoba, akkor újra megszüntetik az átjárót, így teljesen különálló kis ház lesz. Nagyon meglepett minket ez a hihetetlen bizalom, amivel megajándékozott minket és fantasztikusan jól esett. Úgy döntöttünk maradunk 2 hétig és üzentünk Gomdéba, hogy később jövünk a tervezettnél.  Idővel kiderült, hogy a legjobbkor maradtunk távol a Buddhista központtól, de erről majd később írok.

Idefelé két részletben tettük meg az utat és hamar felismertük, hogy visszafelé sem lett rövidebb az, így kell útközben egy megálló. Strausbourgot mindenképpen meg szerettük volna nézni, így  az utolsó pillanatban foglaltam egy szobát egy külvárosi hostelben.

Estelletől egy nagy szeretet csomagot kaptunk búcsúzóul. Az elköszönés ismét nem volt könnyű. Kicsit mindannyian meghatódtunk és reméltük ez nem az utolsó találkozás volt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: